Csikó Szabi:Ezerfelé nem szakadhatok!

Hirdetés

SÁRBOGÁRD—BUDAPEST — Nagy szerencsével fülön lehet csípni a vonaton, ahol csak a kalauzzal, a rajongókkal és azzal a bizonytalansággal kell megküzdeni, hogy vajon jó vonatra szálltunk?

Csikó Szabi: Jaj! Lehet, hogy rossz vonatra szálltam? Annyira siettem, hogy le ne késsem.

Blikk: Jóra szálltál! Mit keresel vonaton hétköznap este? Iskolában kéne lenned!

Csikó Szabi: Otthon voltam, túlterheltem magam, beteg lettem. Belázasodtam, fájt a torkom. A túlterheltség a fő gond. Antibiotikumot kell szednem, ami annyira legyengít, hogy nem tudom, megy-e majd a tánc.

Blikk: Mikor mentél haza?

Csikó Szabi: Múlt hét kedden, aztán visszajöttem vasárnap, de megint hazaküldtek, mert beteg voltam, szédelegtem. De most összeszedem magam!

Blikk: Két hónapja jársz Pesten iskolába reggeltől estig. Se család, se barátnő, csak a tánc, a tanulás. Nem szoktál nekikeseredni?

Csikó Szabi: De, szoktam. Mindenkivel előfordul. Ha eleged van az egészből, az a lényeg, hogy a célod lebegjen előtted. Áldozatot kell hozni. A lehetőség csak rajtad múlik, senki máson.

Blikk: Ezt a bölcsességet kitől tanultad?

Csikó Szabi: Saját tapasztalat. Csak azt nem tudom jó vonatra szálltam-e?

Blikk: Jóra! Sárbogárdról az Intercity csak Pestre jöhet.

Csikó Szabi: Jó, jó, de azért jár az agyam. Csak jó vonatra szálltam...

Blikk: Míg jön a kalauz, meséld el egy napodat az iskolában.

A Csillag születik táncosaként

Csikó Szabi: Hétkor kelek, nyolckor kezdődik a balettóra. Az van minden szombat reggel is, másfél óra. Dresszben reggelizem, úgy megyek be a suliba. Balett után három szakmai óra következik, modern tánc, néptánc vagy képességfejlesztés. Egy órakor vége, akkor rohanok a koleszba zuhanyozni, ebédelni, mert háromnegyed kettőkor kezdődik az első óra. Este hatig, hétig van tanítás, utána lemegyek vacsorázni a koleszba, és tanulok.

Blikk: Ez kegyetlen!

Csikó Szabi: Én tudom, az! Nehéz megállni a helyed. Aztán még próbák is vannak, és hét végén fellépések a Presidanceszel. (hangzavar: Ő a Csikó Szabolcs!) Bocsánat, felismertek. És ott a családom, a barátnőm...

Blikk: Hogy tudsz velük találkozni?

Csikó Szabi: Sehogy! Lélegezni sincs időm. Hiányzik a családi légkör, a kikapcsolódás, de még annyi minden van. Várom a nyarat, akkor legalább nem kell a suli miatt aggódni. Amerikába megyünk a Presidance-szel, de ez még a jövő zenéje. Arra vágyom, hogy egy kis pihi legyen, egy kis nyugalom, ne kelljen mindig, mindenkinek megfelelni. Nem tudok ezerfelé szakadni, de muszáj. Ott a matek a négyzetgyökökkel, a balett, a koreográfi a, a család, a barátnő, azt sem tudom, mire koncentráljak. Próbálom úgy intézni, hogy éppen arra figyeljek,  amit csinálok.

Blikk: Akkor sem lenne könnyebb dolgod, ha édesapád hozzád költözne Pestre.

Csikó Szabi: Nem is lenne rá időm, és kell, hogy vigyázzon valaki a családra. Csak lenne munkahelye, az jó lenne!

Blikk: Egyszer hallottam, babámként emlegetted a barátnőd. Ez annyira kedves.

Csikó Szabi: Magunk közt másként becézzük egymást a babámmal, ő engem Bubunak hív. Ő is kollégista, Szekszárdon.

Blikk: Hívott már sírva, hogy hiányzol?

Csikó Szabi: Hogyne, szokott. Minden szerelemben, kapcsolatban van ilyen. Fájdalmas, de nem szabad azon idegeskedni, filózni, hogy mi lenne, ha. A jelenre kell koncentrálni. Majd lesz valami, tenni kell a dolgunk.

Blikk: Más lányok nem szoktak megkörnyékezni?

Csikó Szabi: Dehogynem! De hát mit csináljak? Ellenállok! Megtalálnak a koleszben, mindenhol, rajongók hada. Hadserege! (nevet végre) De akik a legjobban szeretnek, azok az anyukák! Ezt állapítottam meg. Ezerszer.

Blikk: Mégis miből?

Csikó Szabi: Olyan levelek jönnek, hogy köszönöm, hogy szerepeltél, mert miattad a túlsúlyos kisfiam nekiállt táncolni. Az egyik fellépésen odajött egy kisfiú, és az anyukája mondta, engem utánoz. Betettem a zenét, azonnal elkezdett táncolni. Nagyon édes volt.

Blikk: Milyen érzés példaképnek lenni?

Csikó Szabi: Jó érzés. Jó érzés a fiataloknak adni valamit. Az én példámmal formálják a jövőjüket. Azt tanácsolnám nekik, ne más személyiségét akarják, találják meg magukat, adják azt.

Blikk: Neked van példaképed?

Csikó Szabi: A Romafest. A mai napig hálás vagyok annak, aki feltöltötte a műsorukat a netre. És ott a Presidance, a tánc iránti alázat. Szeretnék egyszer olyan lenni, mint Michael Flatley. Remélem, egyre többen szeretik meg a néptáncot, esetleg kialakul egy mozgalom!

Blikk: Hatással vagy az emberekre, és az felelősség.

Csikó Szabi:Tudom (zavarba jön). Sokszor mégsem. Annyi mindenre kell figyelnem, azt sem tudom, hol áll a fejem.

Blikk:  Olyan vagy, mint egy mesehős. A legkisebb fiú, aki elindul szerencsét próbálni, vagy a Csillagszemű juhász, aki mindig igazat mond.

Csikó Szabi: Az biztos, a legfontosabb az őszinteség. Mondd ki, amit gondolsz.

Blikk: Tudod, én is anyuka vagyok, és én is szeretlek. És valószínűleg tényleg minden anyuka így van ezzel. A családod nagyon büszke lehet rád. Most legyél újra kisfiú, és kívánj hármat. Egy mesehősnek ez nem lehet probléma.

Csikó Szabi: Az első, elvégezném a sulit, és minden jegyem ötös lenne. A második, hogy a papám éljen, és az összes elveszített szerettem, és soha ne haljon meg senki. A harmadik, hogy minden ember úgy lássa a világot, ahogy kellene. De az elsődleges célom az, hogy boldoggá tegyem a családom, a barátnőm. Manapság sokan elfelejtik, mi a család, az összetartás. Törődni, beszélgetni kell egymással, és nem csak a pénz a legfontosabb a világon.

Fái Zsuzsanna