Interjú Varga Viktorral
C.K.: A csillag születik óta felpörgött az életed! Mely változásokban leled legnagyobb örömöd?
V.V.: Abban, hogy szeretnek rengetegen. Akárhova bemegyek, általában megismernek és sokszor kaptam olyan kedves gesztust, hogy például egy étterem tulajdonos kijött és a vacsorám a cég ajándékának nyilvánította. Alapvetően a legnagyobb öröm számomra, hogy otthon tudtam egy saját kis stúdiót kialakítani ahol zenélhetek
C.K.: Elkészült a harmadik videokliped is, milyenek ezzel kapcsolatban a visszajelzések?
V.V.: Eddig, bárkit, akit hallottam az meg van őrülve érte, mert egy teljesen új világot készítettünk el. Próbáltunk nem egy átlagos klipet létrehozni, mint ami manapság van az előadóknak. Egy nagy humort próbáltunk a világnak adni, őrült jelenetekkel, Tom & Jerry-s futásokkal, rendőrök elől szaladással és egyéb őrületekkel.
C.K.: Hogy fogadod az esetleg fel-feltűnő negatív kritikát?Kinek adsz a véleményére?
V.V.: A legnagyobb baj, hogy túl sok mindenkinek adok mostanában a véleményére. Ez a téli időszak nekem nem jó, mert nem süt a nap és ilyenkor nekem az energiaszintem takarékra van állítva. Ilyenkor könnyebben magamra veszem, amit a környezetem mond… Valahogy csak megpróbálok jó útra terelődni, az ÉN utamra J
C.K.: Szinte mindent te intézel magad körül, dalt szerzel, szövegeket írsz, fellépő ruhákat tervezel ahogy te mondodönmagad stylistja vagy, mindig is ilyen önálló ember voltál?
V.V.: Elég önálló gyerek voltam egész életemben és ez így is fog maradni. Az ilyen alap dolgokat képtelen vagyok megcsinálni, mint mosogatás, takarítás, főzés… De ez nem is az én reszortom tehát nekem ez így tökéletes. Én zenélek, én ezért vagyok.
C.K.: Milyen voltál kisgyerekként? Mintadiák vagy tanárok réme?
V.V.: Én egyszerre voltam mind a kettő. Időszakos gyerek voltam. Volt egy nagy verekedős korszakom, de voltam szemüveges fogszabályzós, gombafrizurás gyerek is. Szarul néztem ki viszont okos voltam. Kijártam minden iskolát, bár az egyetemet nem végeztem el, mert úgy tartottam, hogy sokkal több inger érhet, ha egyből mély vízbe ugrok és nem egy ilyen megalkotott világban élek, mint az iskola.
C.K.: Elindítottad világhódító karriered, érkezett felkérésed Oslobol és tervben van egy Londoni fellépés is, mibenmás a külföldi közönség, mint a magyar? Van egyáltalán különbség?
V.V.: Amikor felmegyek a színpadra én nem érzek különbséget, mivel a fények mindenhol ugyanúgy vakítanak, az emberek mindenhol ugyanúgy ordítanak és tapsolnak. Amikor a színpadon vagyok nagy változást nem érzek, sokkal inkább amikor lejövök és kommunikálok a közönséggel. Egyből van egy nyelvbéli változás és azt látom, hogy nyitottabbak. Sokkal jobban elfogadják az őrült jelmezeimet, vagy a dalszövegeimet, mint itthon.
C.K.: Milyenek a rajongóid?
V.V.: Ezen még sosem gondolkoztam… Vannak olyan rajongóim, egy, aki iszonyatosan fanatikus, de ez nem baj, ez szép és ez tetszik. Ez egy olyan dolog, ami nekem kell, mert ez épít. Nem hagyja, hogy a sok szitkozódó leromboljon. Mert hát sajnos egy ilyen világot élünk, hogy nagyon sok rosszindulatú ember él itt. Vannak azok a rajongók, akikszeretik a zenémet és sokat hallgatják. Érdekes, hogy sok kisgyerek szereti nagyon a zeném
C.K.: Sok gyerek kiskorában tűzoltó, rendőr vagy hasonló szeretne lenni. Kiskorodba is énekes szerettél volna lennivagy voltak más terveid is?
V.V.: Én mindig is világhírű énekes szerettem volna lenni, és továbbra is szeretnék!
C.K.: Mik az előnyei egy szórakozóhelyi koncertnek és egy szabadtérinek? Melyiket szereted jobban?
V.V.: Mindegyiket szeretem, mert mindegyik egy más impulzus. Ami a legizgalmasabb számomra azok a Discok. Nekem eleve nem elég disco-s a műsorom. Mostanában voltak, hogy discokba meghívtak és nem tudtam róla, hogy ilyen típusú szórakozóhelyről van szó. Elvittem ilyen lazulós zenét discos helyett. Akkor néztek az emberek, hogy na most ez mi, de aztán ráhangolódnak arra is. Az, hogy a közönség élvezze, az előadáson múlik csak, hogy hogyan beszélsz, hogyan kommunikálsz a közönséggel. A szabadtéri is nagyon jó, ott van elég levegő és nagyobb embertömeg is elfér
C.K.: Melyik az az ország ahova mindenképpen el szeretnél jutni?
V.V.: Angliába még nem voltam, oda elmennék szívesen, de Ausztráliát is megnézném. Sőt még lehet, hogy élnék is, mondjuk Angliában. Bár nem tudom, mert ott mindig esik az eső!
C.K.: Melyik történelmi korszaköltözködése tetszik a legjobban?
V.V.: Ez jó kérdés, ez tetszik. Most amibe szerelmes vagyok azok a Napóleoni idők. Abban az időben nagyon tudtak öltözni a férfiak is, a nők is… Viszont van a századelő, az is tök jó! A nagy cilinderes meg frakkos időszak, az is szép csak az egy teljesen más, konzervatív divat.
C.K.: Gondolkodtál már azon, hogy könyvet írj? Mi lenne a címe?
V.V.: A címe: Cincir és Cincúr lesz. Ez egy mesekönyv, tulajdonképpen gyerekeknek, de átvitt értelemben akár még felnőtteknek is. Azért találtam, ki hogy gyerekeknek fogok írni, mert azt látom, hogy ők igazán nyitottak. Ők nincsenek annyira befolyásolva a szülők, meg a társadalom által. Nyitottabb az agyuk és sokkal jobban befogadják azokat a gondolatokat, amiket én fogok majd közvetíteni a mesében.
C.K.: Kit tartasz a példaképednek?
V.V.: A nagyapám meghalt mikor még nagyon kicsi voltam. De az ő képe lebeg előttem, talán neki akarom megmutatni, hogy meg fogom csinálni, amit elterveztem. Olyan igazi példaképem nincs talán csak Salvador Dali, ő egy ilyen szürrealista fazon, az álomból merít, mindenféle zagyvaságból, ami feltör az elme bugyraiból! Viszont van, akinek az életútja nagyon tetszik, ő nem más, mint Ákos.
C.K.: Kit tartasz a legnagyobb riválisodnak a szakmában
V.V.: Senkit. Ha így gondolkoznék, hogy riválisokat keresek, az elég gáz lenne szerintem. Egy kicsit azt kell mindig hinnünk, hogy valamivel már feljebb vagyunk, mint a többiek és akkor szépen lassan majd az anyagi világban is megszületik az előrelépés.
C.K.: Mi tudja neked a legnagyobb örömet okozni egy fárasztó nap után?
V.V.: Ha valaki odabújik hozzám és megsimogat.
C.K.: Nyugodt embernek ismerlek. Mi az ami leggyorsabban ki tud hozni a sodrodból?
V.V.: Engem nagyon nem lehet felhúzni. Életemben kétszer vagy háromszor lettem nagyon kiakasztva. Én nagyon jól tűrök meg átgondolom a dolgokatezerszer, hogy hasznos lesz-e ha ezt vagy azt csinálom. Az igazságtalansággal fel lehet húzni. Meg azzal, ha valaki azért tesz keresztbe nekem, hogy pénzhez jusson. Nem mondom, hogy nem fontos a pénz, de nem szeretem az olyan embereket, akit csak ez motivál.
C.K.: Mi az első dolog, amit megnézel egy nőn?
V.V.: A szemét nézem meg, belenézek nagyon-nagyon mélyen. Nekem, ott derül ki az, ami a legfontosabb az én szívemnek. Hogy mennyire tiszta.
C.K.: Mennyire tudod tartani a kapcsolatot a régebbi barátaiddal?
V.V.: Vannak barátaim, akikkel tartom a kapcsolatot, és vannak, akikkel nem. Van egy nagyon jó barátom, akivel nagyon keveset tudunk találkozni, ő Szegeden tanul és filozófus, de az egész gyerekkoromat vele töltöttem. Vele havonta egyszer tudok telefonálni mondjuk. Van, akivel hetente találkozom, aki elérhető távolságban van…
C.K.: Ha most indulnál a Csillag Születikben mit csinálnál másképp?
V.V.: Szerintem nem lennék ennyire extravagáns. Nem hagynám, hogy kiderüljön ilyen hamar az egyéniségem.
C.K.: Van-e esetleg valami,amitől félsz?
V.V.: Semmitől nem félek
C.K.: Megmered fogni a békát?
V.V.: Akár meg is eszem, élve! Viszont tudod mi az, amitől undorodom? A nyers hús! Vannak a boltban azok a véres nyers húsok, rájuk fagyva a zacskó! Na, én azokat sosem fogom meg.
C.K.: Gondolkoztál már azon, hogy a nyüzsgést hátrahagyva kivegyél pár szabadnapot?
V.V.: Igen, szeretnék. Olyan nagyon hosszú időre nem, mivel itt vanmindenem, de elmennék egy Welness üdülésre 2 napra szerintem hamarosan megyek is. Szét van esve a hátam. Én nem izgulok a koncertek előtt, maximum emelkedik az adrenalin szintem, de amúgy ugyanolyan érzés felmenni a színpadra, mint mondjuk besétálni egy kávézóba. Viszont azért a legbelül kijön rajtam a stressz és nekem a hátamra megy rá.
C.K.: Rajongói ajándékokat hogy gyűjtöd otthon?
V.V.: Most új helyre költöztem és egyelőre, csak a legfontosabb dolgaim hoztam magammal. Az ajándékok még a korábbi lakásomba vannak, de ezek akkor lesznek főleg jók, ha már unokáim lesznek. Megmutathatom majd nekik, hogy ez itt mind az emberek szeretete.
C.K.: Milyen emlékezetesebb ajándékot kaptál már?
V.V.: A legemlékezetesebb ajándékom nem plüssmaci és nem is ilyen késztermék, hanem egy lánytól kapott meggyes sütemény. Délelőtt volt koncertem és még nem ettem. Már a színpadra úgy mentem fel, hogy menten elájulok. A műsor után mikor már mentem kifele akkor kaptam ezt az ajándékcsomagot, amibe ott volt bent a sütemény és ez mentette meg az életemet!
C.K.: Milyen a kapcsolatod a menedzsmented többi tagjával?
V.V.: Egy csapatban vagyunk, tehát mindenkivel jóba kell lenni! De ez egyáltalán nem nehéz, mivel mindenki hihetetlen kedves és gőzerővel csinálja a dolgát. Elég sokan dolgozunk már egy menedzsment alatt és néha feltűnik a zöldszemű szörny, de ez természetes emberi tulajdonság és semmi ok rá mivel mindenki ugyanannyi figyelmet kapott eddig és kap most is.
Czafik Kitti
|